A második ébredés

Sokan talán már elérkeztünk úgymond a második ébredésünkhöz. Ahol megszűnnek a különböző, beharangozott időpontok és dolgok várása is. Talán meginoghat a hitünk, de ne feledjük, hogy ez természetes és az út része. Vajon miért tart ilyen sokáig a bolygó és az emberek felszabadítása? Mióta várjuk már kiéhezve? Talán magunk sem tudjuk. Éljük az életünket, ahogy tudjuk. A szívünk vezesse az utunkat. Engedjük meg, hogy csak tapasztaljunk és ne azonosuljunk a személyiségünkkel. Amikor a dolgok el fognak indulni körülöttünk azt tudni fogjuk, talán ezt a részét befolyásolni sem tudjuk drasztikusan a nem megfelelő felébredettségi szintek és a túl sok negatív erő és behatás miatt.

Ne magunkat és a folyamatosan minket segítő pozitív felsőbb erőket ostorozzuk ezek miatt. Mert erről a negatív (elsődleges) anomália tehet, minden negatív fő forrása. Soha nem tartott még semmi örökké. Csináljuk, amit helyesnek vélünk és a sors majd korrigál, alkalmazkodik, vagy vezet. Mindig csak a nagy elvárások és reménykedések miatt történtek a csalódások. Ezeket fel kell adnunk, hiszen nem szolgálnak magasabb célt. A Teremtő tényleg a legutolsó pillanatig kivár, hogy minél erősebb lehessen az áttörés. Minden mérlegelve van és számításba van véve a megfelelő időzítéseket tekintve, ezt ne feledjük. Minden okkal történik és a megfelelő időben. Persze ennek ki örül? Ki ne szeretné azonnal a változásokat? Hát például mi, akik olvassuk ezen sorokat, biztos, hogy mielőbb szeretnénk. De itt látszik, hogy ez összetettebb folyamat, hiszen nem csak mi vagyunk a hatalmas képletben. Sokkal magasabb erők is munkálkodnak.

Így ideje kicsit visszazökkenünk a valódi kozmikus törvények és elvek talajára. Nem lehetünk ennyire önzőek, hogy a nem rálátásunkkal azt kívánjuk, hogy mielőbb legyen a végső felszabadulás. Nem számolva a következményekkel. Hiszen ez közel sem csak ennyiről szól. Nyilván a mátrixban vagyunk még a börtön bolygón, így nem érhetjük meg. Az eddigiek tartották bennünk a lelket az erőt és segített stabilizálni, vizionálni a pozitív idővonalakat, így természetesen semmi sem volt hiába eddig sem és ezután sem lesz.

Szóval mi lenne a tanács a felszabadulásig és a felemelkedésig? Fókuszban, központban, középpontban maradni a "realitás" talaján és azt tenni amit helyesnek vélünk, hiszen az vezet bennünket tovább. Nem elmenni az egyik és nem elmenni a másik végletbe. Megtalálni azt, hogy ebben mi segíthet nekünk, milyen kikapcsolódás, tevékenység, munka, meditáció, olvasás, sport vagy bármi más. Csinálni, vagy nem csinálni amit szeretnénk. Mi mást is tehetnénk? Jelen pillanatban korlátok között élünk. Ez ellen persze tehetünk nagyon sokat, de ne áltassuk magunkat, tudjuk jól, hogy a végtelenségig nem tudunk még elmenni, hiszen korlátozva vagyunk, de ellenállni és kitörni próbálni folyamatosan tudunk.

 

Fogadjuk el a jelenlegi történéseket, emelkedjünk felül rajtuk, miközben úgy cselekszünk, élünk és folyunk bele a láthatatlan szálakba, hogy tudjuk, hogy a felszabadulást és a továbbiakat idézzük elő (vagy kapcsolódunk bele) majd egy ponton. Ismerjük fel, hogy van ahol tudunk mit tenni, van ahol nem és ezekben legyen segítség a legbelső vezettetés. Ne a külső megvezettetés. Ami szükségszerűen kell, az meg elénk jön feldolgozásra, megértésre, elengedésre. Próbáljuk meg őszintén élvezni az életet amennyire tudjuk a felesleges (anomáliás) negatív, állandó rossz érzések helyett. Ne tápláljuk, így elgyengül. Szeressük magunkat annyira, hogy ezeket megengedjük. Aranyozzuk be a felszabadulás előtti kis időnket is. Miért is ne érdemelnénk meg, hogy elengedjük a negatív érzéseket és reakciókat, melyek mindenhonnan áradnak? Azért sem hat ránk. Lepattan rólunk. Függetlenek és szabadok vagyunk a korlátolt énünktől. A testünk egy jármű. Belülről nevessünk, hogy na, most én használlak ki téged, méghozzá pozitív dolgokra és érzésekre. Én irányítok. Én döntöm el mit érzek, mit teszek. Bármit tehetek, bárhogy dönthetek, bármikor változtathatok. Ne befolyásoljon senki más. Terelni persze terelhet. Vagy azonosulni is lehet ezzel vagy azzal. De. Én vagyok, voltam, leszek, függetlenül a színháztól, hitetlen világtól és a tapasztalás, hamis belénk vetített érzések jelen körülményitől.

Ettől vagyunk csodásak, hogy a végtelenségig kitartunk az igaz és a valódi mellett, mert minden porcikánk tudja jól, ha nem is érti, hogy milyen csodákért és a lelkünk milyen jövőjéért tartunk ki.

Válasz egy Facebook követőnk hozzászólására: Mi sajnos kevesek lennénk ehhez önmagunkban. Nem velünk egy szintű az elsődleges anomália. Részei vagyunk a felszabadulásnak, nagyon is, de közel sem kizárólagos résztvevői. Viszont szerves részei. Többek között erre is ment a reflektálás a bejegyzésben. Tény viszont, hogy mi tehetnénk a lehető legtöbbet. És itt kapcsolódik be, hogy nem is miattunk alakult úgy, hogy mégsem teszünk eleget, holott a lehetőség megvolna nagyobb szinteken ébredni és összefogni. A negatív oldal már rég beavatkozott, most ideje a pozitív oldalnak is egy újabb szinten, velünk és a kozmikus dolgokkal összhangban.

Most pedig jöjjön egy kis weboldal helyzetjelentés a végére, amely 2023.04.08-án frissült.

Kicsit ismét átfrissültek az oldal dolgai és a kinézete is. Illetve mostantól, egészen 2015 szeptember elsejéig visszamenőleg át lettek nézve a bejegyzések és a linkek is. 2012-2015 között egyenlőre nem. Valamint mostantól, ha mobilon, tableten nézitek az oldalt, akkor elvileg magától már a weboldalas verziót adja be (az oldalsó linkekkel együtt) és nem a lebutított sima változatot. Persze ez módosítható külön is, ha valaki másképpen szeretne olvasni. Ha jobb alul a fordító rész nem jönne be valakinek, akkor érdemes ráfrissíteni egyet az oldalra.