Az Akasha az univerzum történetét rögzítő és tároló könyvtár, amelyben
minden esemény és információ megtalálható a kezdetektől fogva. Az Akasha az Isten, Teremtő, Forrás, Egy, ki hogyan nevezi, által létrehozott és működtetett könyvtár, a totális
lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshető módon
van eltárolva. A fő őrzője Uriel arkangyal. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden
tudásnak és történésnek a raktára. Az Akasháról a mai napig csak nagyon
kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön. Még kevesebben vannak,
akik képesek olvasni belőle, kikeresni az őket érdeklő információkat.
Nézzük elsőként az Akasha fizikai szerkezetét részletesebben.
Az akasha fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységből felépülő, időszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különböző térbeli pontjain találhatók. Konkrétan minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelemből állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású. Az egyes tárolók felépítésükben és működésükben a lélek architektúráját (szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretű barionokból állnak. Amolyan szupernagy lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos működésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal egyetemben.
Többféle típus is van belőlük. A legnagyobbak teniszlabda méretűek, és természetesen mind intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, időhullámokként terjedve (a forrástól egészen a forrásig) őrződnek a végtelenségig. Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja az információt. Mert ezek az általunk ismert és használt anyagi hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és működési megbízhatóságukban messze elmaradnak az Akasha rendszereihez képest. A tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás) kommunikációs időszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem alkotnak teljes gráfot. A hálózat topológiája (felépítése) kombinált fa és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyűrű alakú, amiben teljes az információk redundanciája (ismétlődése).
Minden adat legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban, az univerzum két különböző pontján. Így ha bármely helyi adattároló támaszpont megsérül, vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti katasztrófa, egyéb műszaki hiba miatt), az információk akkor sem vesznek el belőle. Az Akashában az adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet nélkül íródnak bele az új események információi külön beviteli csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belőle adatokat a rendszerhez hozzáférő intelligenciák más csatornákon keresztül. Az időszálak ezért szimplex üzemmódban működnek, bennük, rajtuk az adatátvitel mindig csak egy irányban folyik.
Most pedig térjünk át az adattárolás módjára és az ezzel kapcsolatos információkra.
Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikből nagyon sokféle van. A
rendszer belső redundanciáját növelik, a keresési időt pedig csökkentik
ezek a műszaki megoldások, javítva a keresők (adatkezelő szoftverek)
találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok néhányat. Egy lélek
(ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az
övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a
ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, minden. Vagy külön
megnézhető minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illető.
Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert csak leírta egy
papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt. Vagyis a
teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés
homályába a visszakereshetőség reménye nélkül. Az egész fecni
megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévő radírozás nyoma, az
ujjlenyomat, maszat is. Hisz a lélekben minden érzéklet, még az
érzésekés a gondolatok is mind számon vannak tartva. A testünk minden
atomja, sőt elemi részecskéje számon van tartva, nemhogy a
hajszálaink.
,,Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak." (Máté, 10:30)
Az egyes tudományágak eredményei szintén különféle
felosztási rendszerek szerint kereshetők. Egy adott bolygón egy adott
teremtési korszakban. Például fizikából minden felfedezés, kutatás,
kísérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is, hogy ki, hol, mikor
csinálta. Kérhető vázlatszerűen (mintha könyvet olvasna a lélek), de
megnézhető holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most
játszódna, élőben. A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való
keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az
eseménytárosok egyben felügyelik az adatforgalmat, segítenek a
keresésnél a kevésbé gyakorlott felhasználóknak, illetve
megakadályozhatják bizonyos információk lekérését a hálózatból. A
teremtés biztonságos, irányítható működéséhez nagyon fontos az
információk megfelelő szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott
rendszert (lelket, lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes
tudástól (gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelő tudással
lehet a legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelő
működésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer
információtartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetően.
Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az Akashában tárolódó információk
mennyiségéről, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges formában tárolná
egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sűrűn teleírt, vastag
lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora könyvtár kellene, mint
Pest-megye (nagyjából 6000 négyzetkilométer). Tele magas polcokkal, rajtuk roskadásig
pakolt könyvekkel.
Most nézzük, hogyan történik a keresés és az olvasás.
Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási adathalmazban,
először is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A keresési
feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszűkíteni a keresőprogram
számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét. Mindez
gondolati úton történik, tehát nem valami billentyűzeten kell bepötyögni
valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek kedvéért még ez is
megoldható). Az Akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda
vezető időszálon vagy közvetve, valamely információs terminál
segítségével. A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez,
a fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belőlük
(például a frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a
rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértőt
(eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, buddhát, vagy hasonlót), nézzen
utána az őt érdeklő adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze
így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs
integritására (érintetlenségére), szeparációjára (elkülönítésére)
felügyelő angyalok. Törvényszerű, hogy minél magasabb szintre jut valaki
a megvilágosodásban,annál több információhoz fér hozzá az Akashából.
Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud
kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztől (mintha barkochbáznál). Az
ezoterikus titkokba történő beavatás tehát lényegében azon
kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan
képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez. Vannak
beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében tudnak olvasni,
mások a történelem eseményeit képesek megszemlélni, vagy valamely
tudományág eredményeihez férnek hozzá jó hatásfokkal. A művészek,
alkotók, feltalálók, sámánok mind kiemelkedő affinitással rendelkeznek
az Akashából való információ kinyerését illetően. A lelkük információ
tartalma egybevágó az általuk keresett adatokkal, ezért náluk könnyen
jön az ihlet. Gyorsan eszükbe jut a megoldás a hálózatból (ez az
inspiráció, a sugallat). Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák,
hisz különféle feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és
felkészítve. Ezért mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete,
amiben tehetséges. A Teremtő képes rá, hogy bizonyos információkat
zároljon a teremtményei, vagy csak egyes meghatározott lélekcsoportok
elöl, így azok nem kereshetők (titkosak) a számukra. Ilyen például a
jövőbelátás bizonyos szűk határokon túl (például a jövő heti lottó
nyerőszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra)
visszamenőleg. Persze kivételek mindig akadnak. Én magam találkoztam
olyan emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése volt az egész
földi jövőhöz, a mostani idők végezetéig. De beszéltem olyannal is, aki
az összes teremtési korszak eseményeire rálátott visszamenőlegesen.
Ebből ő könyvet is írt (a Naprendszer igazi történetéről évmilliókra visszamenően), csak nem jelent meg máig sem (sajnos) az örököseinek köszönhetően a műve.
Folytassuk további érdekességekkel az Akasháról.
Az ókori teremtésfilozófiákban a beszéd, szó és hang a levegő, illetve a szél modulációját (információtartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek semmi köze az emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. A Fény azért ,,beszél", mert az univerzumban mindenhol jelenlévő fénykvantumok (a tér és a fény) mind intelligensek. Forrásrendszerükben őrzik az általuk begyűjtött tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok egzisztálnak a szentély közepén. További különlegessége az Akashának, hogy benne a jövőről is találhatók feljegyzések. Azok a leendő, még a jövőtérbe tartozó események, amelyek determinisztikusan, vagy nagy valószínűséggel következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok, előrevetített lehetőségek szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk tartozó extrapolációkkal (valószínűségi értékkel) együtt maga a rendszervezérlő intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdező számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövő sohasem végzetszerű és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv. Általában az öt legvalószínűbb lehetőségről készít jövőképet ez az előrejelző szoftver. A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a döntési csomópont, minél messzebb nézünk előre a jövőben és minél kevesebb a determinisztikus kényszerhatás. A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) letörlik a feltudati memóriájából minden korábbi emlékét, tudását. Ez mindenkire nézve kötelező, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek nevezett altudatban ugyan megőrződik minden információ, amit az összes előző élete során, és a szellemi világban gyűjtött be az illető, de ez a privát Akasha zárolva van a feltudati része elől. Csak elenyészően kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy hozzáférhessen a saját Akashájához, netán másokéhoz is. Az emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén felér egy mini megvilágosodással.
Végül pedig következzen az író tapasztalata és egy összegzés.
Én többnyire akkor szoktam nézelődni az Akashában, amikor a testem alszik. Ilyenkor a keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a számomra, mintha egy könyvet lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet magyarul, vagy fogalomnyelven) mellett különféle képek, sőt filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket úgy is, mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul szemlélődőként. Közben a nézőpontomat szabadon változtathatom, bármelyik résztvevő személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit ő, a tanú akkor és ott észlelt, érzett, azt én is átélhetem, teljes intenzitással. A lejátszás sebességén állítani lehet, illetve ugratható a film a megnézni kívánt helyre. Amikor meditáció során kérek választ valamely felmerülő gondolatommal kapcsolatban, szintén többféle módon érkezhet az információ belülről, a rendszerből. Például egyszerűen eszembe jut a megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan. Nagyon nehéz megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel én a részét képezem neki, vagyis én ő vagyok. Másrészt megjelenhet térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz, másodperceken belül a kérdés feltevése után.Ilyenkor valósággal világít a lelkemben a válasz. Képi formában látom a fogalmakat, méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok válasz van a kérdésemre, akkor nem sorban kapom őket, hanem az egészet egyszerre rám ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerűen. Ez olyan, mint egy minimegvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetővé válik néhány pillanatra. Ennek a megemésztése persze időbe kerül. Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha belelát a saját jövőjébe. Egy alkalommal, évekkel ezelőtt megnéztem az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövőben fogok megírni. Belelapoztam, hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora sikere lesz majd ha megjelenik. Több írásomat is úgy szoktam elkészíteni, hogy közben a szöveget összevetem az Akashában már előre megtalálható kész változattal és úgy javítom, igazítom hozzá. Ez persze érdekes időparadoxonok lehetőségét veti fel, de eddig nem voltak belőle gondok. Furcsa tapasztalatvolt, hogy egy alkalommal már azelőtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból, továbbá hozzászólásokat és kritikát egy művemhez, hogy egyáltalán elkészült volna. Az Akashában nem csak minden földi író műve található meg, hanem azok is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a leszületésük előtt alkottak meg a szellemi világban. Ezek általában még színvonalasabbak, mint a testben élve írottak. Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az adattárban, nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer ugyan megpróbáltam tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de nem sikerült áthoznom, bárhogy igyekeztem is. Azonnal észrevették, és még időben megállított egy információs határőr, angyal, kitörölve belőlem az anyagot. Viszont azt az emléket meghagyta, hogy elkapott, emlékeztetőül.
Mindezekből láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs
hálózat működteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben
mi emberek (erről mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ
színpadán. Ez a kis összefoglaló írás azért készült, hogy megmutassa az
előttünk állóperspektívákat, a lelki fejlődésünkben ránk váró
feladatokat. Az információ, a tudás az egyik legfontosabb dolog a
teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél előbb meg kell tanulnunk
a teremtésinformatika (információ geometria) alapjait. Hogyan kell
tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megőrizni, visszakeresni,
tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására. Az emberiség kilépett a tudatlanság korából és elindult a megvilágosodás
felé vezető (hosszú) úton. Létrejöttek és elterjedtek a különféle
telekommunikációs rendszerek (közkönyvtárak, újságok, posta, telefon,
rádió, televízió, számítógép, internet), és sokszorosára nőtt a
civilizációnk által forgalmazott adatok mennyisége. Ugyanakkor az emberi
tudat is tágítani, növelni igyekszik önnön képességeit
(agykontroll,gyorsolvasás, hipnopédia). A változások szükségszerűen
egyre gyorsabban zajlanak, bár az emberek többsége képtelen követni az
ilyen sebességű fejlődést. A tudásalapú társadalom felépítéséhez
legalább egy emberöltőnyi időre lesz szükség, és nagyon sok munkára,
szervezésre, tanulásra. Még mindig csak az elején vagyunk a folyamatnak.
A távlati cél mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba
való összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi
számítástechnikai segítséggel. A lélek az univerzumban létező
legtökéletesebb információ tároló rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis
felejt, az isteni kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az
életünket. A nálunk évezredekkel fejlettebb, földönkívüli civilizációk
többsége a jó adattároló, de buta számítógép, és a felejtő, de okos,
kreatív lélek szimbiózisát választotta megoldásul az információkezelési
problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport számára gyakorlatilag a
legvégső cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni Fenntartási Rendszer
Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert az Isten a
lelkek összessége, a minden létező élő intelligenciája.
Ezen nagyszerű írásért és információkért hatalmas köszönet többek között az angyalforrás weboldalnak, Gaál Attilának, a rejtélyek szigete weboldalnak és a scribd oldalnak is. Néhány kép és szövegrész kiegészítésre került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
🖊 Csak Google fiókkal bejelentkezve lehet hozzászólást írni.
🖊 Csak jóváhagyás után kerülhet közzé a hozzászólás.